"A belsőégésű motorban lejátszódó termikus
folyamatnak kikerülhetetlen része a hőelvonás, a hűtés. A "felesleges"
hőt - gépjárművek esetében - a környező levegőbe vezetjük vagy közvetlenül
(léghűtés) vagy hűtőfolyadék közvetítésével ("vízhűtés"). ("Igazi" vízhűtésről
csónak- és hajómotorok esetében beszélhetünk.)
A vízhűtésnek két fő típusa ismert, a régebbi termoszifon-rendszerű és a mai kényszeráramoltatásos
(szivattyús) hűtés.
A végtelenül egyszerű termoszifonos
hűtés azon alapszik, hogy a hidegebb folyadék a nagyobb sűrűsége miatt
igyekszik kiszorítani a meleget, ha a hideg van felül. Ez azt jelenti,
hogy a hidegebb (hűtött) folyadék tömegközéppontját - vagyis magát a hűtőt
- a motorban lévő meleg folyadék tömegközéppontjánál magasabbra kell helyezni.
Szivattyús hűtés esetén a hőmérséklet-szabályozás hasonló módon történik,
mint a léghűtésű motorokon, de itt mindig van egy belső szabályozás is,
ami a hűtőfolyadék áramlását befolyásolja. Ezt a feladatot az un. termosztát látja
el, aminek sok változata terjedt el. A legismertebb ezek közül azon alapszik,
hogy egy könnyen táguló edénybe ("harmónikás csőbe") olyan folyadékot tesznek,
aminek a forráspontja kb. 80 fok körül van. Amikor a hűtőfolyadék eléri
ezt a hőmérsékletet, a gőzképződés megnyújtja a harmónikát, s az kinyit
egy szelepet, ami zárt állapotban nem engedi, hogy a folyadék a hűtő felé
menjen, az kénytelen visszafolyni a motorba. Van olyan termosztát is (jobb
oldali), amelyik a szelepet tovább emelve el is zárja a szivattyú felé
vezető csatornát: a teljes folyadékmennyiség kénytelen a hűtőn keresztül
áramolni. Ez sokáig 95 fokos maximális hőmérsékletet jelentett. A 70-es
évek eleje óta azonban ezt a határt 110 fokra növelték, ugyanis a nagyobb
hőmérséklet-különbség kisebb méretű hűtőt igényel.
Ezek után különösen fontos lett, hogy
a hűtőt lezáró hűtősapka megfelelően működjön. Ugyanis abban
két szelep is van, az egyik - a kisebb - kifelé nyílik (túlnyomás esetén),
a másik befelé (depresszió esetén). Van olyan hűtősapka is, amelyikben
a kisebbik szelepet nem tartja alaphelyzetben zárva egy rugó, hanem ellenkezőleg,
nyitva van egy ráakasztott, pontosan kiszámított méretű kis súly miatt.
Ez
azt jelenti, hogy a hűtőben atmoszférikus nyomás van mindaddig, míg a gőzképződés
meg nem indul. Akkor a kiáramló gőz magával rántja a szelepet, s az lezár.Maga a hűtő egyébként csőkötegből áll.
Két típusa van: vízcsöves és légcsöves. Mint a nevük mutatja, az egyiknél
(bal oldali ábra) a csőben ármalik a a folyadék, s körülötte a levegő,
a másiknál fordítva. Az utóbbi a hatásosabb, de drágább.
A vízhűtés már régen nem azt jelenti,
hogy a hűtőfolyadék tiszta víz. Annak ugyanis van egy kellemetlen tulajdonsága:
télen megfagy. Ezért korán elkezdtek fagyálló folyadékot keverni a vízhez,
igaz ezt a keveréket tavasszal elraktározták a következő télre. Kiderült
azonban, hogy más problémák (pl. rozsdásodás) is járnak a vízzel, ezért
ma már speciális adalékkal állítják elő a hűtőfolyadékot, amit csak két
évenként cserélnek. Az adalék fő alkotó része sokáig etilén glikol volt,
ami nagyon veszélyes méreg, ezért az utóbbi időben propilén glikolt alkalmaznak."
A vízhűtés már régen nem azt jelenti, hogy a hűtőfolyadék tiszta víz. Annak ugyanis van egy kellemetlen tulajdonsága: télen megfagy. Ezért korán elkezdtek fagyálló folyadékot keverni a vízhez, igaz ezt a keveréket tavasszal elraktározták a következő télre. Kiderült azonban, hogy más problémák (pl. rozsdásodás) is járnak a vízzel, ezért ma már speciális adalékkal állítják elő a hűtőfolyadékot, amit csak két évenként cserélnek. Az adalék fő alkotó része sokáig etilén glikol volt, ami nagyon veszélyes méreg, ezért az utóbbi időben propilén glikolt alkalmaznak."
